Halnyomat, azaz gyotaku („gi-o-táku”). A 200 éves japán eljárás eredetileg a horgászok és halászok fogásainak dokumentálására szolgáló módszer volt. Fényképezőgép nélkül ezzel a módszerrel lehetett képet készíteni egy-egy rekordhalról annak idején. A frissen kifogott, akár méternél hosszabb, elsősorban tengeri halakat tintahaltintával kenték be, óvatos eljárással rizspapírt terítettek rájuk, azt alaposan átdörzsölték a halra, melyen végül visszaköszönt a fogás élethű képe. A polip vagy tintahal tintáját ezután lemosták az állatról, és vagy elengedték, vagy pedig elfogyasztották azt. Napjainkban a gyotaku egy látványos és igazán autentikus, a világon sokfelé alkalmazott képzőművészeti módszerként van jelen.
A gyotaku – azaz „haldörzsölés” – európai illetve hazai halfajokon is alkalmazható eljárás, melynek sikere sok apróságon múlik. A tinta vagy festék mennyisége, sűrűsége határozza meg, mennyire kontrasztos képet kapunk az folyamat végére. A szemet rendszerint kihagyják a nyomatból. Utólag megfestve így sokkal élethűbb tekintetet kap a hal.
Először hazai ragadozóhalakkal kezdtem. Egy-egy konyhára szánt, vagy a horgot túl mélyre nyelt halról vettem lenyomatot tintával, akrilfestékkel. Sügér, süllő és kősüllő nyomatok készültek el, nem kifejezetten fogás-dokumentálásként. Sokkal inkább látványos és tudományos szempontból is helytálló ábrákat szerettem volna kapni hazai halfajainkról. Most már a képeket – hűen az eredeti módszerhez – tintahaltintával készítem, eredeti kalligráfia papírra.
Minden nyomat egyedi és megismételhetetlen, nincs két egyforma eredmény. A képek részletgazdagsága lehengerlő. Az apró és finom vonalak, a pikkelyek és úszók pontos lenyomatához hozzáadódik az emberi kéz esetlegessége, az előre el nem tervezett mozdulatok eredménye. A testre rádörzsölt rizspapír elemelése a legizgalmasabb pillanat. Ilyenkor derül ki, hogyan sikerült átvinni a hal képét a lapra. Az elkészült képeket préselem, feliratozom és egyedi sorszámmal látom el. Napjaink fényképáradatában – amikor szinte mindenki tud fényképezni egy bizonyos szinten – talán értékesebb és emlékezetesebb egy ilyen, hagyományos módszerrel dokumentált hal.
