Két hét a tundrán 2. fejezet
Második nap, erőltetett menet
A másnapot reggelizés és táborbontás után az első nagyobb hágó megmászásával kezdjük. Lassulok, egyre lassulok. A platón néha szembejön egy túrázó, összesen 12 embert számolok a nap végéig.
Célterületeinket a híres ACT, az Arctic Circle Trail mentén szemeltem ki a Google Earth légifelvételei és fényképei és rengeteg végignézett YouTube videó és blogcikk alapján. Habár Pé már járt egy grönlandi charos túrán, de ez neki is teljesen új terület volt, a szervezést rám bízta. Nagy volt a nyomás. Az, hogy én Budapesten a laptop előtt elképzeltem, hogy melyik az a folyó, ami megközelíthető és még hal is lehet benne egyáltalán nem volt garancia a sikerre. Maga a Trail egyre népszerűbb, évente sok száz túrázó, vadregényre vágyó kalandor járja végig Kangerlussuaqtól Sisimutig – vagy éppen az ellenkező irányba – a nagyjából 160 km hosszú utat. A távot általában napi 15-23 km-t gyalogolva, menedékháztól menedékházig teszik meg az erre vállalkozók, hét-nyolc nap alatt. A “hutok” kis faházak, pár fekhellyel, némelyik kályhával esetleg zacskós wc-vel felszerelve. Víz, áram, internet, térerő természetesen egyik kabinban sincs és ha a menedékház megtelt, akkor bizony nem férsz be.
Végre meglátjuk a tengeröblöt, aminek a végébe igyekszünk. A táj elképesztő. Változatos, arasznyi növényzet borítja a talajt. A sziklák közt rengeteg kisebb tavacska gyűjti magába a kristálytiszta vizet. Sokszor merülök közel bokáig a tocsogós területen, a bakancsom már rég vizes belülről is. A talaj alatti fagyott, permafroszt réteg miatt az összes víz a felszínen folyik le, nem szivárog el. Minden vizes. Itt-ott hófoltok, mellettük virágzó növények. Néhány nappali lepkét – öt faj él Grönlandon – is látunk a milliárd szúnyog és vérszívó apró púposszúnyog mellett. Fej-szúnyogháló nélkül már visszafordultunk volna. Elképzelhetetlen tömegben rajzik 2-3 vérszívó kétszárnyúfaj. Nem annyira rámenősek, mint a hazaiak, de számuk sokszorosa az ártéri erdőkben rajzó társaiknak. A napon, hidegben és erős szélben is aktívak. A szúnyogokat még el lehet hesegetni, de az aprós púposszúnyogok (black fly) fürgén jönnek-mennek a bőrünkön és ruházatunkon. Főként a fejünk körül repked a sok száz Diptera, nekem a kézfejemet az út nagy részén elkerülik. Eleinte kísérletezünk szúnyogriasztó szerrel, de hamar feladjuk.
Mindenfelé gombák nőnek. Nagyobb pöffetegek, pár galambgomba és sok-sok ehető érdestinóru. A környező hegyek nem kopárok, a vékony növényréteg felkúszik mindegyikre. Egy apró, hegyeslevelű növény a leggyakoribb, pár centis ágain sötétkék bogyókat nevel, ez a black crowberry, azaz varjúbogyó (Empetrum nigrum). Termése nem is nagy, nem is túl édes, de megéri csemegézni belőle, fontos kiegészítő táplálékunk lesz a túra során.
Még hajt a lelkesedés, gyakran meg kell állnom, vállamat szörnyen vágja a táska pántja, de haladunk. Nemsokára meglátjuk az első hutot, Sisimut határtól 22 km-re van egy leírás szerint, a reptérről inkább 30, de mi jóval túl szeretnénk rajta jutni. Négyfős csapat halad el mellettünk, a srác az elején szinte szalad. Érthető a sietség, maguknak akarták a kabint. Tőlünk nem kell ugyan félteni a védett szállást. Haladunk tovább, míg lassan meglátjuk a tóból kilépő és a tengerbe ömlő keskeny folyót. Az egész talán kilométernyi hosszú lehet. Az utolsó dombról egyenesen levágjuk az utat, majd szimpatikus sátorhelyre érkezünk estére. Pár kormos kő egy tűzrakóhely körül mutatja, más is töltött már itt el némi időt. Ledobom a táskát és az útközben felkapott pár gombát, majd a magas partról lenézek a folyóra. Félméteres sötét árnyak ijednek el a sekély vízben. Megérkeztünk!
Itt még egy kezdő legyes is fog
Pé előbb rakja össze a felszerelését, mint én és mire felnézek, már fáraszt. Vigyorogva mondja, ezek aktív halak, működik a felszíni csali. Nemsokára kiemel egy 45 cm-es, narancshasú, mesebeli halat. Az öröm határtalan, halas lesz a túra! Ügyetlenül dobom az elsőt, rögtön nekimegy a gumilábú, lila testű – egy Youtube videóból kilesett, és pár napja kötött – műlégynek egy hal. Métereken át, tolóhullámmal követi, majd elvéti. Újabb dobás, és azonnal megakad életem első, méretes sarki szajblingja. Megnyugszunk, jó helyre jöttünk, nem lesz baj.
Sátrat állítunk, eszünk valamit, és annak ellenére, hogy vasárnap reggeli izgatott ébredés óta nagyjából nettó 6 órát aludtam, most, kedd este elindulok felfedezni a folyót, és nagyjából éjfélig aratok, termelek. A foam-gurglert keveset dobom, nehezen tudom ellőni a megfelelő távolságra, de gond egy szál se. A világoskék streamerektől kezdve a fekete stonefly-lárvákig mindennel fogom a halat. Késő este csodásak a fények, eláll a szél és a halak rajzó rovarokat szednek a felszínről a pool alsó részén, amit horgászok. Szárazlegyet kötök, őt valahogy könnyebben tudom eldobni, szebben is ér vizet. Ellenállás nélküli úsztatás, azaz dead drift. Majd amikor belekap a legyezőzsinórba a sodrás, swingelve húz gyenge jelet a feszített víztükrön a lószúnyog-imitáció. Ekkor delfinként, fél hátát kidugva a vízből, lassított felvétel-szerűen szedi le egy ezüst testű char. Szinte könnyezek a gyönyörűségtől. Fényképezem a halakat, késő estig horgászom, majd a lefekvés mellett döntök és beájulok a sátorba.
