Balatonföldvár, 2015. Akkoriban nem éreztem még, hogy kétnaponta horgásznom kell. Ezen „bulizós” baráti hétvégén is csak alibiből volt nálam egy doboz műcsali és a kis utazós Germina teleszkópbotom. Ennek ellenére a két, mindössze egy-egy órás esti és reggeli peca alatt kisebb süllőt, három közepes csukát és egy sügeret is fogtam, pedig akkor még finoman szólva fogalmam sem volt a pergetésről, pláne nem a balatoni pecáról. De a lényeg, hogy nálam volt a nem sokkal azelőtt elkészült kis rákmintás wobblerem is. Abban az időben (akkori munkahelyemnek hála) fedeztem fel az UVERAPIDOT, és úgy éreztem, megvan a siker kulcsa. Forgató nélkül összegyantázott, csálé terelőlappal megáldott kis wobbler lett a házigányolás eredménye. De úszott, veretett! Az első csuka után aznap reggel kapocsba került a kis torzszülött, és fél perccel később rárontott a mólólakó csapósügér. Akkor még nem tudtam kellően értékelni a dolgot, így utólag visszagondolva örülhettem volna jobban.