Halbogar, Author at Halbogar Lures

Halnyomat, azaz gyotaku

Minden nyomat egyedi és megismételhetetlen, nincs két egyforma eredmény. A képek részletgazdagsága lehengerlő. Az apró és finom vonalak, a pikkelyek és úszók pontos lenyomatához hozzáadódik az emberi kéz esetlegessége, az előre el nem tervezett mozdulatok eredménye.

Két hét a tundrán I.

Pé tizenegy évvel ezelőtti, grönlandi horgászatról szóló bogbejegyzését olvasgatva – gronlandfishing.blog.hu – rögtön felkeltette az érdeklődésemet egy sarkköri utazás lehetősége.

Két hét a tundrán II.

A másnapot reggelizés és táborbontás után az első nagyobb hágó megmászásával kezdjük. Lassulok, egyre lassulok. A platón néha szembejön egy túrázó, összesen 12 embert számolok a nap végéig.

Két hét a tundrán III.

A vastagabb, ujjnyi ágak tökéletesek a kis hobó-kályhához, amin ételeinket – jellemzően a hallevest – készítjük, a vékonyabbakból pedig egész nagy máglyát lehet rakni, ami mellett jól esik esténként átmelegedni.

Két hét a tundrán IV.

Fura leírni, de pár nap alatt telitődtünk a folyón való horgászattal. Gyakorlatilag bármilyen csalival lehetett halat fogni, és méretük pedig meglehetősen egységes volt. Végtelen számú akció és sok tucat hal után ideje volt tovább állni.

Két hét a tundrán V.

Keservesen lassan haladtunk. Hosszú, egyenletes emelkedő vezetett a hegycsúcs felé, majd egy nagyobb patakon átkelve a platón elterülő tó mellett vezetett utunk. Órák óta meneteltünk, követve a kőrakásokat, amik az útvonalat jelölték.

Két hét a tundrán VI.

Kipihenten kelek, teljesen hozzászoktam a pár fokban való alváshoz. A domboldalban szedek egy nagy marék bogyót, tüzet rakok és teát melegítek.

Két hét a tundrán VII.

Hátán három hátúszó meredezik, farokalatti úszója is dupla a mi halainkhoz képest, állán egy szál szakáll csüng. Hatalmas feje van, szemei dió méretűek, hegyes fogakkal szegélyezett öblös szájában ott meredezik a hármashorog.

Két hét a tundrán VIII.

A fejlámpa fényénél felsejlett egy test a hullámzó tengerben. Nagy volt. Valahogy kivettem, csináltam róla egy önvideót, odamértem a bothoz. Biztos, hogy 80 cm fölött volt, és 4-5 kg közt lehetett a súlya.

Két hét a tundrán IX.

A viharos széllökések körbejárják a sátrat, az orkán próbálja feltépni az előteret, az egyik lökéshullám egészen elnyomja a keretet, szinte az orromat érinti a felső merevítő. Belülről megtartom, az ajtón pedig kinyúlok és markolom a külső ponyvát.

Két hét a tundrán X.

Érdekes módon engem feltöltött a sok kaja, főleg a kóla, míg Pé a gyomorgörcstől alig halad. De más is megfordult a fejemben, és talán ezért megy jobban a caplatás. Mi lenne, ha a tengerparton aludnánk, és dobnék még párat a végén?

Két hét a tundrán XI.

Megérte? Mi hiányzott leginkább? Kinek nem ajánlok egy ilyen kalandot? A felszerelés: mit vihettem volna még, és mi volt fölösleges?

Domolykók

Nincs mögöttem évtizedes domolykós múlt és a sok éves felszíni-csalis peca rutinja sem. Nem akarok észt osztani, csak a tapasztalataimat és az élményeimet írom le nektek. Hosszú lesz.

Egy Gyilok születése

Imádom a wobblerkészítős videókat és írásokat. Rengeteget tanulhat belőlük az ember, ötletet meríthet, módszereket leshet el és nem utolsó sorban motivációt kaphat. Nem titok, a Halbogár csalik készítését is sok régi motoros inspirálta. De a végleges gyártási folyamat mindenkinél, így nálam is egyedileg alakult ki.

Egy hal, négyezer karakter

Este érkeztem a magas, újabb áradás előtti folyó partjára. Talán először indultam el otthonról azzal a konkrét céllal, hogy ma harcsát akarok fogni. Valahogy benne volt a levegőben.

Két rekord egy este alatt

Hajnalban, amikor elindultam otthonról az „irodába”, még nem voltam biztos abban, hogy bele fog férni a mai napba a horgászat. A kánikula késő délutánra kiszívta minden erőm, így szögre akasztottam a szerszámokat és úgy döntöttem hazafelé még dobálok pár órát levezetésként.

Színek és minták

Gondolom aki valaha wobblerkészítésre adta a fejét, először biztosan ecsettel – vagy akár Anyu körömlakkjának pamacsával – kezdte a művészkedést. Mivel a rajzolás és a festés nem áll annyira távol tőlem, a kezdeti maszatolás után úgy döntöttem én nem lépek túl ezen a szinten, hanem igyekszem kihozni a maximumot a valóban kézzel történő csalifestésből. Nem könnyű.

Alapanyagok

Nem állítom, hogy minden létező fafajt kipróbáltam, de azért lassan összegyűlik némi tapasztalat az egyes csalikhoz ideális alapanyagot illetően. Természetesen magától adódik a könnyen beszerezhető és megmunkálható, továbbá viszonylag olcsó balsafa. A sniccerpenge csak úgy hasítja, a csiszolóvásznak imádják és a munkafolyamat során szálló könnyű port is öröm belélegezni. Ja nem.

KAPCSOLAT