Két hét a tundrán 8. fejezet
Új célok
A cod finom volt, hófehér omlós és szálkamentes húsa kevéssé karakteres a charhoz képest. Megvolt a terv: napközben elpetymegelünk – szöszmötölünk, molyolunk, szöttyögünk – a folyó körül, esténként pedig lemegyünk codozni. De dagály kétszer van egy nap, szóval egyik reggel is meg kellett néznem. A délelőtt kilences ár nem jött fel annyira, a tetőzés jó másfél méterrel lejjebb marad az estihez képest. De három codot és két tengeri szajblingot azért fogtam. A charok sovány, alig védekező halak voltak, ívás után legyengülve indultak vissza a tengerbe.
Az inuit néni férjével is összefutok. A néni órákig szöszmötöl egy domboldalban, kisollóval, precízen vagdossa egy apró Rhododendron leveleit. A gyógynövényből labrador-teaként ismert, gyógyhatású készítmény főzhető. Alatta a parton a bácsi perget. Mindketten makulátlan túrafelszerelésben vannak, a férfi horgasztáskája tiszta és új, botja minőségi. Úgy tippelem három napos piknikre jöttek a folyóhoz motorcsónakkal, és a közeli hutban szálltak meg. Mocskos ruháimban egy coddal sétálok el mellette. Mélyre nyelte szegény, el kellett hozni pedig épp nincs rá szükségünk. Udvariasan felajánlom neki, de lehet, hogy sértésnek veszi. Értetlenül néz ram. Mit kezdjen egyetlen hallal, mikor harmincakat szokott fogni eladásra? – kérdezi tőlem angolul. Ja kérem, en kérek elnézést!
Épp egy pool mellett térdelek, nagyobb halak állnak benne, talán nagyobbak, mint amiket eddig fogtunk. Próbálok egy nimfát megetetni velük. Több fős csapat közeledik a trailen, vannak vagy hatan-heten. Messziről óbégat az egyik: „Fly fishing, good!”. Odacsörtet mellém az óriáscsecsemő, az eddig közelebb merészkedő halak elmenekülnek. Büszkén mutatja, hogy ő is fogott egy halat öt napja, és hogy ehető-e a char, mert olyan fura piros a húsa. Nem voltam felkészülve egy hülyére. Mondom neki, hogy my friend, itt aztán még az is fog aki nem. Én úgyis épp befejeztem – nyilván – a pecát. Ösztökélem, szórja meg a poolt, a minap egy idős néni gennyesre fogta magát köripörivel. Elódalgok a köszönni nem tudó francia barátai mellett, és messziről nézem, ahogy előveszi a cuccot. Nem fog, mászkál fel-alá, nem fog. Elmennek mögöttünk. Pé kezébe nyomja a minap a tengerparti kunyhótól kölcsönvett halsütő rácsot, vigye már vissza ő, használja, ha úgyis a kunyhóba mennek estére. Mondom neki, tuti fogsz, rengeteg a hal, ui. Nagyon hálálkodik, majd lejjebb is megáll, az egyik tuti helyen. Ott sem fog, aztán elmegy. Szürreális volt. A körforgó villantót nem lehet elhúzni itt úgy, hogy ne támadja meg 2-3 hal minimum. Egyszerűen zavarhatja, bosszantja őket, főleg a vöröses szín, pont amivel ez a jómadár dobált.
Távol rohanó életünk – vagy inkább saját magunk – által ránk kényszerített, életidegen és teljességgel fölösleges szokásaitól itt egészen más dolgok számítanak fontosnak. A napi tüzelő gyűjtése közben egy igazan száraz gally, egy nagyobb ág megtalálása komoly örömet okoz. Hisz tudom, ettől kicsit tovább lesz meleg a sátorhelyünkön, ettől jobban forr a főzéshez használt folyóvíz. Fazekamba gombákat gyűjtök. Sok az idős egyed, de ha fiatal, világosabb termőtestű érdestinóru kerül elém, az jó érzés, csakúgy, mint amikor érett bogyóban gazdag területre találok. Ha egy darab vastag, de már kiszáradt zuzmószőnyegre lepek, felszedem, tudom, hogy könnyebb lesz azzal meggyújtani a tüzet. Ha kisüt a nap egy pár percre, fél órára az pedig igazi ajándék.
Naponta jó 30 perccel később ért ide a dagály. Elhatározom, hogy utolsó nap kimaxolom a dolgot. Parádésra sikerült a peca. Egy álombeli süllőzéshez lehet talán hasonlítani ezt a fajta horgászatot. Sötétedéskor a partmenti sziklákon egyensúlyozva, a sodorvonal szélre kell dobni a gumihalat. A jig feszes zsinórral süllyed egy darabig, majd a fenéken koppan, beleemelek, és általában második pöccintés után a tehetetlenül süllyedő csalit erős ütéssel veszi le egy bitang ragadozó. Folyamatosan. Pé a codjai mellé megint fogott egy sarki tőkét, és vagy három sculpint is. Léggyel. Azért ez nem hétköznapi. Váltok a legyes cájgra. Közben kiderült, egyel erősebb osztályú zsinór illene a botomhoz, ezért is megy nehezen a dobás. Mögöttem függőleges sziklafal, nem könnyű lengetni, az első dobás elrepül vagy 12 méterre. Belehúzok párat, már közel jár, amikor látom, hogy úszik utána egy hal. Nyílik a nagy fehér száj, és már rá is ragad a kölcsönkapott garnéla-légyre egy cod. Izgalmas fárasztás a lágy felszereléssel, majd kezemben az első léggyel fogott tengeri halam.
Aztán nem kínzom magam, és a pergető szettre váltok. Rövid idő alatt tucatnyi codot emeltem ki és engedtem vissza. Sok hal megtépett, ha nem tudtam elhúzni az aljzattól őket, rögtön az éles sziklák közé fúrták magukat, és a kötéstől messze szakadt is a 0.13-as j-braid. Szépen fogytak a csalik, pilkerek, gumik és egy wobbler is odalett, az a néhány kapocs is elfogyott, amiket hoztam. Előkezsinórnak már mindent felhasználtam, végül már az itthon előre megkötött csomózott legyes leadereket vágtam fel, de volt, hogy direktbe kötöttem a csalit. A túra során több villantót, körforgót és egy támolygót is találtam. Azokkal is fogtam, míg be nem szaggattam őket. A folyó halbősége feltehetően nem ismeretlen a helyieknek sem, nyilván szezonban – július közepe – elég komoly terhelésnek lehet kitéve a víz. Meg jó hogy utószezonban voltunk itt. Egy eldobott halászdzseki, hálódarabok, egy eltört horgászbot, néhány rozsdás csali jelezte, hogy azért más is horgászik és halászik itt. Csónakkal egy fokkal könnyebben megközelíthető a pálya. Na de vissza az utolsó estéhez. Társam már eltelt, visszasétált a táborba, én viszont elhatároztam, hogy erőltetem még egy kicsit, hátha nem a három kilós a teteje. Igazam lett. Az egyik hosszú dobás után kettőt beleemeltem a gumihalba, mire erős koppintást kaptam. Bevágás után a hal kifutott kétszer, letépett több tíz méternyi zsinórt, sikított az orsó fékje. Csak ne menjen a sziklák közé! Már vagy egy-két perce küzdöttünk, amikor kezdtem elhinni, hogy elég magasan jár már a vízoszlopban ahhoz, hogy ne menjen el. A fejlámpa fényénél felsejlett egy test a hullámzó tengerben. Nagy volt. Valahogy kivettem, csináltam róla egy önvideót, odamértem a bothoz. Biztos, hogy 80 cm fölött volt, és 4-5 kg közt lehetett a súlya. Visszaengedtem, fogtam meg egyet, majd beszakadt a csali. 15 db, kb. 35 kg. Elég volt, hibátlan zárás, mehetünk aludni.
